Nyomok rá egy lájkot!

it_guru I 2009.09.19. 15:00

Ha nem dolgoznék egy ideje az IT világában most lehet csodálkoznék, hogy „jaj, hát miből lesz a cserebogár”. Így azonban kicsit meglepett, de egyáltalán nem kavart fel a bejelentés, miszerint még idén nyereséges lehet a Facebook.

300 millió felhasználó után már bizony illik is nyereségesnek lenni, de hogy ezt hat éven belül összehozza a cég arra azért valószínűleg még ők sem mertek gondolni. Emlékszem meg is jegyeztem, amikor regisztráltam, hogy ez bizony hatalmas lesz egyszer. Hogy miért is? Tele volt jó, bár akkor még kevéssé kidolgozott ötletekkel, amiket azóta már lépten nyomon másolnak. Anno a hirtelen jött lelkesedésem a wiw irányába gyorsan lelohadt, még egy évig sem tudta fenntartani az érdeklődésemet, töröltem is magam. Eleinte persze jó volt, élveztem a keresgélést meg jelölgetést, aztán jöttek a trollok és a hülyék. Mert mit is kezdjek egy általános iskolai osztálytársammal, akiből karosszérialakatos lett. Ha nem jelölöm vissza nyilván sértődés lesz, ha meg igen, akkor olvashatom a pénteki esti sörözéseit, amik legkevésbé sem érdekeltek. A pohár ott telt be, amikor jöttek a különböző levelek, amelyek segítséget kértek. Hiába töröltem a munkahelyet, elérhetőségeket, aki akart megtalált és máris segíthettem állást, lakást, kocsit, kutyát, macskát keríteni.

Ami a Facebookban egyből megfogott az a lopakodó üzemmód. Végre valahol komolyan vették a személyes adatokat és meg lehetett adni, hogy kinek milyen mértékben engedek betekintést a profilomba. Igaz, ez nem annyira saját ötlet, a flickr-en már egy ideje megadhattam, hogy a feltöltött képek kinek legyenek elérhetőek, de a jó ötleteket másolni nem bűn. A privát profilok azért nem jelentettek akkora előnyt, hogy rögtön szerelembe essek. Mégis a sok kis apróság bőven hozzáadott ahhoz, hogy még most is elfoglaljam magam az oldallal. Aki ismeri annak felesleges is bemutatni a hírek és egyéb dolgok megosztását, az albumokat és a többit. Engem egészen egyszerűen lenyűgözött, hogy bármihez szabadon hozzá lehet szólni, lehet továbbítani, vagy csak lájkolni. (Nesze neked Bede Márton.) A flickr azért ezt már szintén korábban kitalálta, tehát nagy meglepetést csak az okozott, hogy akár egy statusra is lehet kommentelni, megjegyzés bármihez fűzhető, ami szórakoztató és olykor idegesítő is.

A nagyon nagy előny a wiw-vel szemben a nemzetköziség. Multinál dolgozó, sokat utazó, külföldi üzleti és baráti kapcsolatokkal rendelkező emberként ettől jobbat el sem tudtam volna képzelni. Végre vége a levelezőlistákról áradó mailhegyeknek, blogringeknek, minden egyben, egy helyen. Később a chat megjelenése aztán végleg betette a kaput, nekem már más nem is kell gondoltam, szerencsére azért ez nem feltétlenül van így. Lassan előbb nézem meg reggel a Facebook-ot, mint az RSS feed-emet, mert a szakmai csoportokból érkező hírek és válogatott cikkek szinte teljesen lefedik a hírigényemet. Sőt a legjobb workshop-okra, kiállításokra vagy egyéb céges rendezvényekre is itt érkeznek a meghívók. Az oldal hírközvetítési értéke számomra akkor érte el a csúcsot, amikor José Manuel Barroso-t újraválasztották és a Facebookon még a hírügynökségeknél korábban megjelent a hír, ez már valami.

Vannak aztán a tényleg haszontalan dolgok, mint például a játékok meg a különböző tesztek. Ezeket persze ki lehet kapcsolni, de azt hiszem kíváncsiságból mindenki belenéz néhányba az elején. A teszteket gyorsan hanyagoltam is, mert a hülyébbnél hülyébben összeállított kérdések domináltak a kevés érdekes mellett. Azt viszont be kell valljam, van saját farmom, pedig nem vagyok egy nagy játékos, a mahjongg óta azt hiszem semmi sem tudta lekötni a figyelmemet ennyire. Azon kapom magam, hogy két tárgyalás között kapálok, vetek, aratok és sajnos néha egy megbeszélés szünetében is rákukkantok, beérett-e a tök, aratható-e a rizs, megvan-e minden egy újabb birka beszerzéséhez. Igaz a produktivitásom nem csökkent, de tisztában vagyok vele, hogy ez hosszútávon nem mehet így.

És itt a Facebook titka, nem csupán az integráció, hanem a szórakoztatás is. Egy egyszerű közösségi oldalt naponta néhányszor megnéz az ember, átfutja akárcsak a leveleket, aztán mehet minden tovább. Itt azonban folyamatosan gondoskodnak róla, hogy valami mindig lekösse a felhasználót, mindig legyen valami ami miatt többször belép egy nap. Ez az oldal titka, mindig összeszedni és integrálni mindent, ami a felhasználókat érdekelheti, még akkor is, ha egy közösségi oldalhoz már nincs sok köze. Ha a szakmai kontakjaimat nézem a Facebook egy profi közösségépítő és menedzselő rendszer, ami nagyban megkönnyíti a munkámat. Ha a farmot nézem akkor a Facebook a legjobb játszótér, ahol a barátaimmal társasozhatok kedvemre. Ha pedig az üzleti oldaláról nézem akkor a Facebook egy igencsak jól sikerült vállalkozás, amihez csak gratulálni tudok.