Zene nélkül mit lépek én?

it_guru I 2009.10.27. 07:01

A zeneipar szűkölését és kétségbeesett kapkodását látva mindenkinek világos lehet, reformok nélkül nem élhetnek túl a kiadók. Ahogy a dolgok eddig kinéztek a kiadók inkább harcoltak, ahelyett, hogy az átalakuláson gondolkodjanak.

Az eszetlen támadások, pereskedések (pl. Jammie Thomas-Rasset esete) csak a kiadók ellen heccelték a hangulatot, és nem csupán a vásárlók, de már a zenészek is kezdtek elpártolni tőlük. Az iTunes sikere mutatta meg, hogy van értelme a fizetős zeneszolgáltatásnak, de a hagyományos disztribúciós csatornáknak vége. Most úgy tűnik a kiadók végre inkább nyitnak a meglévő igények felé, ahelyett, hogy még inkább elidegenítenék az embereket.

Egy programozó cimborám fejében már rég megfogalmazódott a streaming zeneszolgáltatás (magyar probálkozás is van már rá!), amihez már csak a megfelelő hálózat szükségeltetik. Ekkor végleg eltűnnek a zenelejátszók, letöltések és az összes többi katyvasz. Elég egy szerver, ami tárol mindent és a felhasználó szabadon válogathat, hogy mit szeretne hallani. Amíg azonban az adatátvitel gyorsasága és a telefonos internetelérés ára nem változik, addig kénytelenek vagyunk a számokat valahol tárolni.

A Sony hazánkban most bevezetett megoldása valahol félúton van a streaming és a fizetős zeneletöltés között. A T-Mobile-lal összefogva már Magyarországon is elérhető a Play Now Plus. A szolgáltatás egészen pontosan egy fix havidíjas korlátlan zeneletöltés a telefonokra. Nyilván a tárolókapacitás véges, tehát a szerver teljes tartalmát úgysem tölti le senki, de a számok bármikor újra letölthetőek, nincs többé szükség fizikai tárolásra. A T-Mobil ezek mellett a zeneletöltésre használt adatforgalmat ingyenesként kezeli, a havi 2400 forint tehát 2400 forint, trükközés nélkül. Ehhez jön még a Sony Track ID szolgáltatása, amivel a rádióban hallott számokat azonosíthatjuk és tölthetjük le telefonunkra. Ilyenhez a Nokián már volt szerencsém Shazam ID néven, és mondhatom extrafasza dolog, tessék kipróbálni. Ha a fentiekhez hozzáveszem, hogy a Sony nem csak a legnagyobb kiadók által kezelt zenéket kínálja, hanem a hazai kiadók legtöbbjével is megegyezett, akkor az eseményt már forradalminak is merném nevezni. (Arról persze nincs szó, hogy az Artisjus milyen módon sarcolja meg majd a dolgot, de biztos vagyok benne, kitalálnak valamit.)

Nagy dolognak tartom, hogy a zeneipar végre észbekapott és még ha későn is, de igyekszik lépést tartani a fogyasztói igényekkel. Meglátjuk, hová vezet az út.