Tech Cowboy

it_guru I 2009.09.24. 15:36

Az Apple stratégiája mindenki számára ismert, jó adag design meg hype és némi minőség. Nem mondom azt, hogy termékeik rosszak, de erősen túlárazottak. A tömeggyártással pedig a design is tömegek kezére került, mindenki mindenáron különbözni szeretne. Nem csoda, ha erre egész iparág épül, nem mentesen a vadhajtásoktól.

Ez az a termék, aminél már erősen elcsodálkozom és valószínűleg ez is a cél. Bizony, jól tetszenek látni ez egy bocibőr iPhone tok, illetve nem is bőr, hanem szőr. A bible beltben valószínűleg lehet rajolni egy ilyen tokkal, de gyanítom komoly ember nem veszi meg. Azért az a jelenet megvan, amikor Jockey Ewing lazán kicsapja a pultra a telefont, whiskyt tölt és a televíziózás történetének egyik leggonoszabb vigyorát csillantja meg? Azt hiszem oda illene tökéletesen ez a darab, az olajmilliárdok és a folyamatos ármánykodás mellé.

A lapot tovább nézegetve találhatunk még egy két igazán különleges terméket, mint pl. a sörtartó amit sose értettem. Intelligens ember eleve nem iszik semmit dobozból, igaz a trailer parkok lakói erről valószínűleg máshogy vélekednek. De jó látni, hogy manapság mindenki megtalálja számítását, valószínűleg egy rakás redneck vár arra, hogy kiszolgálják. „Ezeket én sose értettem, lehet azért, mert egyetemet végeztem. Vagy mert nincs teherautóm és sosem feküdtem le az apám húgával.” (A – sajnos pontatlan – idézet származási helyének megnevezői között egy aznapra szóló „dejóvagyok!” életérzést sorsolunk ki.)

Nyomok rá egy lájkot!

it_guru I 2009.09.19. 15:00

Ha nem dolgoznék egy ideje az IT világában most lehet csodálkoznék, hogy „jaj, hát miből lesz a cserebogár”. Így azonban kicsit meglepett, de egyáltalán nem kavart fel a bejelentés, miszerint még idén nyereséges lehet a Facebook.

300 millió felhasználó után már bizony illik is nyereségesnek lenni, de hogy ezt hat éven belül összehozza a cég arra azért valószínűleg még ők sem mertek gondolni. Emlékszem meg is jegyeztem, amikor regisztráltam, hogy ez bizony hatalmas lesz egyszer. Hogy miért is? Tele volt jó, bár akkor még kevéssé kidolgozott ötletekkel, amiket azóta már lépten nyomon másolnak. Anno a hirtelen jött lelkesedésem a wiw irányába gyorsan lelohadt, még egy évig sem tudta fenntartani az érdeklődésemet, töröltem is magam. Eleinte persze jó volt, élveztem a keresgélést meg jelölgetést, aztán jöttek a trollok és a hülyék. Mert mit is kezdjek egy általános iskolai osztálytársammal, akiből karosszérialakatos lett. Ha nem jelölöm vissza nyilván sértődés lesz, ha meg igen, akkor olvashatom a pénteki esti sörözéseit, amik legkevésbé sem érdekeltek. A pohár ott telt be, amikor jöttek a különböző levelek, amelyek segítséget kértek. Hiába töröltem a munkahelyet, elérhetőségeket, aki akart megtalált és máris segíthettem állást, lakást, kocsit, kutyát, macskát keríteni.

Ami a Facebookban egyből megfogott az a lopakodó üzemmód. Végre valahol komolyan vették a személyes adatokat és meg lehetett adni, hogy kinek milyen mértékben engedek betekintést a profilomba. Igaz, ez nem annyira saját ötlet, a flickr-en már egy ideje megadhattam, hogy a feltöltött képek kinek legyenek elérhetőek, de a jó ötleteket másolni nem bűn. A privát profilok azért nem jelentettek akkora előnyt, hogy rögtön szerelembe essek. Mégis a sok kis apróság bőven hozzáadott ahhoz, hogy még most is elfoglaljam magam az oldallal. Aki ismeri annak felesleges is bemutatni a hírek és egyéb dolgok megosztását, az albumokat és a többit. Engem egészen egyszerűen lenyűgözött, hogy bármihez szabadon hozzá lehet szólni, lehet továbbítani, vagy csak lájkolni. (Nesze neked Bede Márton.) A flickr azért ezt már szintén korábban kitalálta, tehát nagy meglepetést csak az okozott, hogy akár egy statusra is lehet kommentelni, megjegyzés bármihez fűzhető, ami szórakoztató és olykor idegesítő is.

A nagyon nagy előny a wiw-vel szemben a nemzetköziség. Multinál dolgozó, sokat utazó, külföldi üzleti és baráti kapcsolatokkal rendelkező emberként ettől jobbat el sem tudtam volna képzelni. Végre vége a levelezőlistákról áradó mailhegyeknek, blogringeknek, minden egyben, egy helyen. Később a chat megjelenése aztán végleg betette a kaput, nekem már más nem is kell gondoltam, szerencsére azért ez nem feltétlenül van így. Lassan előbb nézem meg reggel a Facebook-ot, mint az RSS feed-emet, mert a szakmai csoportokból érkező hírek és válogatott cikkek szinte teljesen lefedik a hírigényemet. Sőt a legjobb workshop-okra, kiállításokra vagy egyéb céges rendezvényekre is itt érkeznek a meghívók. Az oldal hírközvetítési értéke számomra akkor érte el a csúcsot, amikor José Manuel Barroso-t újraválasztották és a Facebookon még a hírügynökségeknél korábban megjelent a hír, ez már valami.

Vannak aztán a tényleg haszontalan dolgok, mint például a játékok meg a különböző tesztek. Ezeket persze ki lehet kapcsolni, de azt hiszem kíváncsiságból mindenki belenéz néhányba az elején. A teszteket gyorsan hanyagoltam is, mert a hülyébbnél hülyébben összeállított kérdések domináltak a kevés érdekes mellett. Azt viszont be kell valljam, van saját farmom, pedig nem vagyok egy nagy játékos, a mahjongg óta azt hiszem semmi sem tudta lekötni a figyelmemet ennyire. Azon kapom magam, hogy két tárgyalás között kapálok, vetek, aratok és sajnos néha egy megbeszélés szünetében is rákukkantok, beérett-e a tök, aratható-e a rizs, megvan-e minden egy újabb birka beszerzéséhez. Igaz a produktivitásom nem csökkent, de tisztában vagyok vele, hogy ez hosszútávon nem mehet így.

És itt a Facebook titka, nem csupán az integráció, hanem a szórakoztatás is. Egy egyszerű közösségi oldalt naponta néhányszor megnéz az ember, átfutja akárcsak a leveleket, aztán mehet minden tovább. Itt azonban folyamatosan gondoskodnak róla, hogy valami mindig lekösse a felhasználót, mindig legyen valami ami miatt többször belép egy nap. Ez az oldal titka, mindig összeszedni és integrálni mindent, ami a felhasználókat érdekelheti, még akkor is, ha egy közösségi oldalhoz már nincs sok köze. Ha a szakmai kontakjaimat nézem a Facebook egy profi közösségépítő és menedzselő rendszer, ami nagyban megkönnyíti a munkámat. Ha a farmot nézem akkor a Facebook a legjobb játszótér, ahol a barátaimmal társasozhatok kedvemre. Ha pedig az üzleti oldaláról nézem akkor a Facebook egy igencsak jól sikerült vállalkozás, amihez csak gratulálni tudok.

Boltomiglan

it_guru I 2009.09.16. 08:03

Ma már szinte mindent interneten vásárol az ember, szerencsémre a néhány évvel ezelőtti gyatra hazai felhozatal is jelentősen bővülni látszik. Optimizmusomat kicsit letörte az EU legutóbbi felmérése, amiben Magyarországnak sikerült megint csak leszerepelnie.

Éppen csütörtökön történt, hogy az irodában végleg kilehelte lelkét a vízforralónk. A titkárnő aznapi feladatai közé tehát bekerült az is, hogy vásároljon egyet, megadott kereten belül. Persze, mint minden modern ember először a neten nézett körbe, hogy hol lehet a közelben vízforralót kapni. Az első 100 találat két tanulsággal is szolgált, 13 különböző webáruház foglalkozik konyhai kisgépekkel és úgy tűnik a hagyományos utcára nyíló boltoknak még mindig nincs honlapja. Ez utóbbit nem is értem, ha nem foglalkoznak házhozszállítással, akkor is legalább egy nyavalyás lapot tarthatnának fenn, ahol a kínálat, az árak és az elérhetőségek fennvannak. Sajnos a forralóra azonnal volt szükségünk, így nyilván nem várjuk meg a boltok 3-5 napos kiszállítási idejét, de az eset ráébresztett arra, hogy bizony már itthon is minden a weben történik, amit csak helyeselni tudok.

Közjátékként jegyezném meg, a mai napig nem értem azt a kisstílűséget amivel az úgynevezett nagyok, a Media Markt, a Saturn és társaik kezelik ügyfeleiket. Az egész kínálat fennvan ugyanis a honlapon, de az árak nincsenek megadva, hogy még véletlenül se lehessen mások kínálatával összehasonlítani. A rendszerben természetesen ott a hiba, hogy telefonos érdeklődésre megmondták mi mennyi. Azt hiszem ez az epic fail kategória.

De visszatérve az eredeti témához, én ma már szinte mindent neten rendelek, még ruházatot is. Aktívan használom az e-bay-t, illetve a bricklink-et is a különböző webshopok mellett, eddig semmi rossz tapasztalatom nem volt. (Illetve dehogynem, de az a Magyar Postát érinti és nem az áruházat.) Úgy tűnik azonban mégse minden ilyen szép és jó, legalábbis a legutóbbi EU felmérés szerint hazánk webboltilag igencsak a legalján jár a létrának. A dolog annyira komoly, hogy egy helyen rögtön két cikket is szenteltek neki. Mint említettem nekem nem volt rossz tapasztalatom eddig bolttal, érdemben nyilatkozni tényleg nem tudok, de igaz ami igaz, random belekukkantottam a dolgokba a cikk után és sajnos úgy tűnik a tájékoztatás nem mindenhol teljes. Ez már azért is elkeserítő, mert amennyire lelkendezem az internet terjedése és a webboltok felvirágzása és versenye miatt, annyira lehangol a lehetőség, hogy egy új lehúzóágazat születhet. Ezért fontos a fogyasztói öntudat és a tájékoztatás. Utóbbiban szintén sikerült leszerepelni, az elmarasztalt 10 üzlet nevét ugyanis nem hozzák nyilvánosságra. Míg más civilizált országban nyugodtan közhírré tehető, hogy kik károsítják meg a vevőket, addig itt a törvény újfent a bűnöst védi, gratulálunk. 

Megint arra kell gondoljak, hogy hazánk sajátosan a lehúzás elvén működik, tehát kis befektetéssel gyorsan, nagy nyereséget generálni, olykor bármi áron. Ez a hozzáláss egyszer visszaüt, sőt mint láttuk máshol már többször vissza is ütött. Ennek ellenére nem tanulunk, talán szüksége lenne a tisztességes webboltok összefogására a csalókkal szemben, mert mindannyian pénzből élünk, ahogy az a kiskereskedő is akitől végül a forralót vettük. Csak hogy jól záruljon a történet, némi Google varázslás és egy telefon után sikerült találni két sarokra egy boltot. A honlapjuk talán Word-del készült, de a lényeg, hogy up-to-date és minden információt tartalmaz. Aznap ők nyertek 17ezer forintot, mert ők legalább megpróbálnak lépést tartani a fejlődéssel.

Minority report napjainkban - egy új prezentációs eszköz

it_guru I 2009.09.11. 07:01

Anno érdeklődve figyeltem a prezi hangos sikerét, az ígéretes magyar startupot, ami kint is megállta a helyét. A minap az IT Business Inside rendezvényen egy másik, hasonlóval futottam össze, ami bár még nem kapta meg azt a hype-ot, amit a prezi már magáénak tudhat, mégis eléggé különleges élményt nyújtott, akármi benne lehet ebben a szolgáltatásban. 

Az egész megoldás, mely az Airwall nevet kapta, egy leprogramozott prezentációs felület, ami szabadon változtatható és skinezhető. A felületet egy 'ablakszerű' mozgásérzékelőket rejtő beviteli eszközön keresztül tudjuk mozgatni. A prezentálás így olyannak tűnik, mintha egy láthatatlan érintőképernyőn keresztül nyomogatnánk a gombokat, a prezentáló pedig egy furcsa táncoló kézmozdulatokat produkáló figurává válik. A látvány és a megoldás eléggé meggyőző, bár a prezentáció helyes levezetéséhez kell némi gyakorlás, hiszen ez annyira új megoldás, hogy át kell állni a gondolkodásunknak, hogy ezúttal nem egy laptopot és ppt-t nyomogatunk, hanem lényegében egy ablakon keresztül "hadonászunk".

A prezentációs eszközről nekem, ahogy másoknak is, egyből a Minority report jelenete ugrott be. 

Az eszköz 100%-osan magyar fejlesztés.

Szép gyári Nap

it_guru I 2009.09.08. 08:03

A napfény fontosságára, nem csupán hiánya, hanem egy korábbi cikk is ráébresztett. Emlékszem, két éve még én is boldogan fotózgattam Dániában a szélerőműveket és meglepődtem, ha Németországban egy parasztház tetején napcellákat találtam. Hogy mennyire gyerekcipőben jár itthon a napenergia felhasználása, az a cikkből nagyszerűen kiderül, nem is cifrázom tovább.

Elkezdtem hát elképzelni, hogyan is tudnék én környezettudatos lenni és kihasználni azt, ami amúgy is ingyen van. Az első kézenfekvő megoldás a napcella telepítése a házra, ami természetesen azonnal el is bukott. Történetesen a belvárosban lakom és szinte teljesen kizárt, hogy egy kollektor kihelyezésére engedélyt kapna a ház, ha egyáltalán a lakógyűlésen sikerülne átverekedni a dolgot. Persze, ha az agglomerációban laknék egy kertes házban lényegesen egyszerűbb lenne a dolog, de onnan meg be kellene járni naponta a munkahelyemre, ami rengeteg idő és bizony a környezetet sem kíméli.

A fentieket végiggondolva el is ment a kedvem az egésztől egy ideig és csak a szeptember beköszönte gondolkodtatott el újra, amikor is Hollandiában rácsodálkozhattam megint, hogy máshol ez mennyire természetes. Úgy döntöttem hát, hogy ha a ház tetejét nem bonthatom meg, magányos harcosként megnézem mit tehetek én napelem ügyben. A riszörcsölés egészen elképesztő eredménnyel járt, találtam pár olyan cuccot, amit mindenképpen szeretnék megosztani mindenkivel. Sajnos többségük még csak kísérleti vagy bemutatódarab, de egy egészen jó tendenciát tükröznek.

Az abszolút kedvencem a SunCat Battery, ami gyakorlatilag egy napcellákba csomagolt újratölthető szárazelem. Nyilván a teljesítményt nem propagálják különösebben, és gyanítom nem 3 óra alatt tölt újra, de mégis baromi jó ötletnek tartom. Ha eszembe jut hányszor fordult elő, hogy a lemerült akkukat nem tudtam újratölteni, mert teljesen más hálózati csatlakozók voltak és persze adapter sehol, akkor a SunCat a legjobb megoldás lehet. Az elgondolás elképesztően jó, kíváncsi lennék vajon mit bír teljesítményben.

A másik kedvenc a Pluggage fantázianevű bőrönd, ami utazás közben tölt szinte bármit amit beleteszünk. Az eszköz nem csupán azt bizonyítja, hogy van még innovatív gondolkodás, hanem azt is, hogy sajnos angol nyelvterületen is képesek hülye szóviccekben gondolkodni, nem kell ahhoz Geszti Péternek lenni. A Pluggage egyébként annyira egyszerű, hogy már szép. Adva van egy „banyatank” típusú kerekes alkalmatosság aminek háta napelemekből áll és ha ez nem lenne elég a kerekekre dinamó került, így nem csupán a nap-, de a mozgási energiát is hasznosítja. Jómagam elég sokat repkedek, így külön hasznosnak tartom, ha a repülőn leharcolt laptopomat akár a taxiig kiérve is tölthetem.

Aztán az iPhone tulajdonosok örömére itt van végre az első napelemes telefontok. Láttam már párszor, hogy a szifonosok este azonnal töltőre dugják telefonjukat, mert nem bírná ki másnapig, ezen segíthet ez a kütyü. Persze lehet, hogy az új 3GS már tovább bírja, olyan még nem került a kezem közé.

Az utolsó napsütötte darab célközönsége egészen biztosan nem én vagyok, de az ötlettel párosuló elképesztően jó design teljesen levett a lábamról. A koreai tervezők műremeke, az egyszerűen csak leaf névvel ellátott napelemes karperectelefon a modern iparművészet gyöngyszeme. A legfőbb bajom vele, persze azon kívül, hogy csupán az alapfunkciókat látja el, hogy nem sok hasznát venném egy ilyen telefonnak, ha egész nap az irodában ülök. A szemnek azonban nagyon kellemes.

Réteges költözködés - Layar

it_guru I 2009.09.03. 16:42

Külföldi konferenciákra járni rendkívül jó dolog, a szakmai fejlődésen túl számos tapasztalattal lehet gazdagabb az ember. Így történt legutóbbi hollandiai utamon is, ahol a szigorú fejtágítás mellett jutott idő saját szórakozásomat is szem előtt tartani. Nem, nem a coffee shop-okról van szó, illetve kicsit azokról is.

Történt ugyanis, hogy a hétvégi amszterdami kötelező konferencián végre valamelyik szervező úgy gondolta tök jó lenne, ha a világ minden tájáról összecsődített munkatársak szabadon is beszélgethetnének mindenféle kötöttség, meg szervezett program nélkül. Ennek folyományaként kis csoportokban szivárogtak el a delikvensek a belvárosi szórakozóhelyek felé. (Igen mondjuk ki, kurvázni, ebben pont az amcsik voltak most a legbuzgóbbak.)

Amíg a társaság nagyobb hányada a különböző anyagi és természeti javak konzumálásával volt elfoglalva, én úgy döntöttem ideje kicsit összehaverkodni a helyiekkel. Ők voltak a legnyitottabbak és legnyugodtabbak, elvégre őket érdekelte legkevésbé Hollandia. Engem azonban annál inkább, főleg, miután olvastam ezt a cikket,  ezt azonnal ki szerettem volna próbálni. Szerencsére nem volt nehéz egy androidos céges telót keríteni, és indult is a móka. Konkrét órákat töltöttem azzal, hogy feltérképezzem a várost úgy, ahogy még sosem. Nem először fordultam meg Amszterdamban ezért azt, gondoltam sok meglepetés nem érhet és ez félig-meddig igaz is volt.
Amíg csupán a helyi látványosságokra koncentráltam nem sok újat tudtam meg, igaz kicsit bővebb információt kaptam, mint a standard útikalauzokban, de semmivel sem többet, mint amit bármikor a netről leszedhetek. Ez persze nem meglepetés a Layar is onnan meríti az információt. Aztán elkezdtem bekapcsolni a különböző keresési módokat és kb. úgy éreztem magam, mintha valami egészen jól megcsinált sci-fiben lennék. Minden épületről, utcasarokról kiderült valami. Itt szabad szoba volt, ott a legjobb sajtok, a kapualjban bankautomata, pénzváltás 48 méterre és amitől kicsit megálltam, a két háztömbbel odébb lévő irodában éppen üresedés volt és munkatársat kerestek. Ez volt az a pillanat, amikor szépen elengedtem magam a virtuális térben és kitartott telefonnal mászkáltam az utcákon, úgy nézhettem ki, mint amikor az Aliens-ben a tengerészgyalogosok folyton a mozgásdetektort bámulják. Ez a kis program tényleg mindent tud, egyetlen dolgot nem próbáltam ki, nem mentem el a piroslámpás negyedbe. Pedig még az sem lepett volna meg, ha ott a kirakatokra rátartva többletinformációt kapnék a szolgáltatásról, ez a pajkosság azonban már csak a repülőn hazafele jutott eszembe, sebaj, legközelebb kipróbálom.

Annyira megtetszett a dolog, hogy azonnal beszereztem saját használatra is, milyen frankó lesz Budapesten végigkalandozni vele. Leszállva ott folytattam, ahol abbahagytam Hollandiában, de sajnos eredménytelenül. Be kell valljam user fault volt a dologban, otthon egy laza félórás szenvedés után sikerült beüzemelnem a kütyüt, onnantól azonban minden tökéletesen működött.

Itt azonban kiütköztek a rendszer gyengéi és fény derült egy-két turpisságra is. A Layar ugyanis abból dolgozik amit megtalál a neten, ha pedig nincs információ, akkor nincs Layar sem. Az épületekre tartva semmivel nem lettem okosabb, ellenben a messzi távolban bankautomaták tünedeztek fel. Már épp kezdtem volna felemlegetni magamban Magyarország és a Google Street View viszonyát amikor leesett, hogy hoppá, Street View Amszterdamban sincs. Tehát az egész épületreirányítgatós dolog egy iszonyatos parasztvakítás, azt kaptam amit akartam, mert ezt láttam a filmekben évtizedekkel ezelőtt. Ezzel szemben az igazság az, hogy GPS adatok alapján képezi le a teret, és a rendesen geotaggelt dolgokat jeleníti meg. Így lehet, hogy Budapest nagy része szinte nem létező, igaz tömegközlekedésileg viszonylag jól elnavigál a telefon, de BKV-val pont nem közlekedem. Segít még megtalálni bankautomatákat és kisebb hoteleket, hosteleket, amelyek lépést tartanak a korral. Sajnos ez itt még mindig Magyarország és nem Amszterdam, ahol a sarki zöldséges is óránként frissíti az árait a neten.

Laptopszütyő tolvajok ellen

it_guru I 2009.09.01. 13:30

Mindig furán nézek az ilyen termékekre, mert bár elsőre nagyon jó ötletnek tűnnek, mégis rengeteg buktató van bennük.

A mitemite shop olyan laptopszütyőket árul, melyek első ránézésre olyanok, mint egy újság. A szöveg az róluk, hogy azért jó ez, mert hát a tolvajok nyilván könnyű és megtérülő prédaként tekintenek az asztalon felejtett laptopokra (gazdájuk éppen a mosdóban van). Ellenben az asztalon hagyott újságot nyilván kevesen lopják el.

Egyrészt persze ez igaz, elsőre. Aztán ha a tolvaj, és nem a terméket eladó marketinges fejével gondolkodunk, akkor azért az kijelenthető, hogy a profi tolvajok többsége megfigyeli az "áldozatot" pár percig, várva az alkalmas pillanatra. Nyilván azt is látni fogja, amint a kis MacBookból hirtelen Le Guardian lesz. A magyar vonatkozásról meg aztán ne is beszéljünk, nem túl sokan olvasnak itthon spanyol lapokat. :)

Ettől függetlenül az ötlet vicces, ha sima fekete laptoptáskák mérhetetlen unalmából mindenképpen elüt. Már ezért megéri, ha tolvajoktól igazából nem is véd.

Mobil látássérülteknek

it_guru I 2009.08.27. 09:02

A minap olvastam ezt a hírt, meg még régebben belefutottam a Bigyóblogon is ebbe.

Cégünk rettenetesen sokat költ CSR-ra, ezért amikor aláírtuk a szerződést a program beindításáról, kicsit körbenéztem, hogy mit is csinálnak a cégek ezügyben. Magam sohasem hittem abban, hogy egy cégnek egy éppen aktuálisan divatos dolgot (pl. környezetvédelem) kell felkapnia, és őszintén szólva picit álszentnek gondoltam azt, amikor egy egyébként profitból és piacból élő cég altruistát játszik a kamerák előtt, és kimerül az ilyen irányú tevékenysége abban, hogy zöldszervezeteket támogat a nyilvánosság előtt.

Sokkal inkább tartom jó iránynak azt, ha termékfejlesztés címszóval valami olyan, piacilag kockázatos, de társadalmilag hasznos terméket dob piacra, amiből eladást is remél. Egyáltalán nem álszent szerintem az, ha pl. valaki az ecobarát energiatakarékos és zöld életmód zászlaja alatt ad el terméket, ha az a termék jó, működik és olyanokat céloz meg vele, akiket eddig elfelejtettek a gyártók.

Különösen fontosnak tartom a sérült emberek kiszolgálását a rájuk szabott termékekkel, ezért örültem nagyon, amikor olvastam ezt a hírt a Braille Phone-ról. Bár az idézett telefon egyelőre tudtommal még csak a concept asztalokon létezik, de a kikísérletezett elektronikusan érzékeny műanyagváz roppant hasznos tud lenni. A jövő a szememben túlmutat a sima CSR tevékenységen, hiszen a cél az lenne, hogy minden mobilgyártónál elérhető legyen legalább egyféle, látássérültek számára is használható telefonmodell.

Erőedző - Star Wars force trainer

it_guru I 2009.08.25. 08:05

Az Erő velünk van, és itt a bizonyíték. :) A Star Wars Force Trainer segítségével gyakorolhatjuk az Erőt, csupán meg kell vásárolni 100 dollárért ezt a cuccot. Az "Erőedző" egy csőből áll, amiben egy labda található, ez lesz az, amit mozgatunk az Erő segítségével. Az Erőt egy vezeték nélküli adapter közvetíti, ami a fejünkre helyezve agyhullámainkat kiolvassa, majd továbbítja a golyót tartalmazó csőbe.

Az én koromban apám a villanyvasúttal fárasztotta gyerekeit. Rossznyelvek szerint az apukák a Legót is csak azért vették a gyerekeiknek, hogy legálisan játszhassanak vele ők is, újra. Az én generációm már Jedi kardot és "erőedzőt" vásárol a gyerekeknek...

Mobil adatroaming és erkölcs

it_guru I 2009.08.23. 17:29

Mivel pontosan rálátok a mobil adatroaming tarifákra, cégünkben is számtalanszor kapunk elszámolást és számlát, ezért egy roppant, erkölcsileg aggályos dologra hívnám fel a figyelmet, amit egyetlen cég sem szeret reklámozni magáról...

Az alábbi bejegyzésben minden adatot megváltoztattam, a neveket és a számokat is, ugyanis nem szeretném, ha kiderülne, hogy honnan és miként. Azonban a számokra különösen felhívnám a figyelmet: csak a pontos összeget, de az arányokat nem változtattam meg.

A minap kijött egy számla az egyik nagy mobilszolgáltatótól. A cég előfizetésébe összesen 7 kolléga mobilinternetes előfizetése tartozik bele, a továbbiakban az ő nethasználati és adatforgalmi szokásairól lesz szó, és hát az őket érintő fiskiális kérdésekről. A hét kollégából mindösszesen kettő kolléga használja érdemben a sticket, tehát kettő ember adatforgalmáról beszélünk.

Két kollégám, nevezzük őket Pistinek és Bélának eléggé komoly nethasználók. Természetesen mindenkinek van egy céges kerete, amit nálunk fizet a cég, a többi a felhasználót terheli, tehát nem feltétlenül fizetnénk azt, hogy pl. én itt blogolok a laptopomról... :)

Béla és Pisti összesen (havi) 9,8 milliós adatforgalmat csináltak. Nem írtam el, tényleg. Oké, ez a roppant gáláns szolgáltató által kedvezmények, előfizetési díjak meg minden cucc levonása után körülbelül 1-1.200.000 forint befizetését jelentené. Csak hogy világos legyen, egy személy nálunk maximum 40.000 forintot engedhet meg magának céges keretek között, ezt az összeget pedig úgy lőttük be, hogyha nem torrentezik meg ilyesmik, akkor a sima szörföléssel és mailezéssel ennyibe bele kell férnie. A heti filmcsomagját, ha van mersze, töltse le otthon, otthoni előfizetésen.

Amikor megtudtam az összeget, azonnali kezdeti szívroham alakult ki nálam, egyesek szerint agyvérzést kaptam. :) Rögtön felhívtam a szolgáltatónál dolgozó fejlesztőbarátomat, aki közölte, hogy nehogy felkössem magam, mert sehol sem vagyok az 9,8 misimmel. Az eddigi rekord 72 milliós havi számla volt. Igen, annyi. Egyetlen stickre.

Ugye nyilván egy ilyen számlánál illene azonnal pereskedni. Nem? Hát nem. Itt a bökkenő: minden előfizetésnél van egy beállított keret, egy adatforgalmi limit, ami belefér a havi díjba. Ha ezt a limitet Béla túllépi, akkor a rendszer automatikusan átvált Kb alapú számlázásba, tehát az adatforgalmi díj szorzódik. Nem kicsit, nagyon. Ez ugye azt jelenti, gyengébbek kedvéért, hogyha a hó elején átléped a limitedet, akkor onnantól kezdve az index.hu letöltése a gépedre, egyetlen alkalommal is ezres tételt jelent a számlán.

Akkor most nyilván mindenki jön azzal, hogy hát kedves guru úr, te vagy a hülye, hogy engeded a munkatársaknak, hogy már hó elején túllépjék a limitet az esedékes hó eleji "hóvégén ezeket a filmeket szeretném megnézni" torrentekkel. Nem, a céges gépekről több más program mellett a torrent is le van tiltva, a rendszergazda erről gondoskodott. Béla elmondása alapján a túllépés oka egyszerű: YouTube.

És itt jön a lényeg, az etika, erkölcs. Minden egyéni extrém adatforgalomról a szolgáltató csak akkor értesíti az előfizetőt, ha az előzetesen szerződésben kérte az értesítést. Az automatikus értesítés kizárólag magánelőfizetőkre vonatkozik, cégekre csak akkor, ha szerződésben le van fektetve.

Kérdés az, hogy jogilag vagy erkölcsileg megengedhető-e, ha túlfut a számláló, akkor nem szólsz erről az ügyfelednek (mivel nem rögzítettétek szerződésben, hogy kellene), hanem megvárod, míg kézhez kapja a számlát, reménykedve, hátha befizeti reklamáció nélkül? 

Tipikus magyar lehúzó ipar.